Biológiai lebomlás

Mit jelent az, hogy "biológiai úton lebomló műanyag" és miért van annyi zavar egy olyan fogalom körül, amit olyan könnyűnek hangzik megmagyarázni? Az ASTM (Nemzetközi Szabványügyi Szervezet) így definiálja a biológiai úton lebomló műanyagokat: lebomló műanyag, amely esetében a bomlást a természetesen eloforduló mikroorganizmusokkal, úgy mint baktériumokkal, gombákkal és algákkal való kölcsönhatás eredményezi.

Egyszerűnek hangzik, miért van mégis annyi félreértés?

A zavar igazán két dologból ered. Az egyik, hogy keveredik a lebomló és a biológiai úton lebomló kifejezések használata, a másik pedig, hogy a "biológiai úton való lebomlás" (biodegradáció) kifejezését nagyon szabadon használják.

Jelenleg a piacon háromféle olyan műanyagkategória van, amely lebomlik vagy biológiai úton bomlik le. Ezek a technológiák a PLA (polilaktid), az oxidatív lebomlás (oxo-degradáció) és egy új technológia, amit mikrobiológiai lebomlásnak (mikrobiodegradációnak) hívunk.

Most, hogy ezt már tisztáztuk, hogyan állapítjuk meg, hogy melyik műanyag lebomló és melyik biológiai úton lebomló?

PLA MűANYAG
A PLA egy keményítőből készült bioműanyag: konkrétan genetikailag módosított kukoricakeményítőjéből gyártják A technológiai és támogató szervezetek, mint például a BPI (Biológiailag Lebomló Termékek Intézete) állítja, hogy a PLA biológiai úton bomlik le. Ez az állítás azonban nem egyértelmü, mivel ők rendkívül szabadon használják azt a kifejezést, hogy "biológiai bomlás". A PLA egy "komposztálható műanyag", amely "degradáció" útján bomlik le és ezért ez nem igazi "biodegradáció". A PLA nem bomlik vagy biodegradálódik a huladdéklerakóban, és csak hőhatásra kezd el bomlani (konktét esetben 60°C-on, öt nap után). Ilyen környezet csak kereskedelmi komposztáló telepeken fordul elő, nem pedig a kerti háztartási komposztálóban. Úgy vettük észre, hogy a PLA-t támogató cikkek és szervezetek nagy része igencsak hozzájárul a téma körüli zűrzavarnak, mert nem használják a technológia pontos szabványokon alapuló definícióit. A PLA komposztálása során a visszamaradó anyag széndioxid, és mivel a professzionális komposztáló létesítmények jelenleg nem fogják fel a keletlezo gázokat, ez általában belekerül a légkörbe.

Oxidatív Biológiai Úton Lebomló (oxo-degradálódó) műanyag

A következő kategória az oxidatív biológiai bomlás. Ahogy a neve is jelzi, ez a technológia is lebontja a terméket. Ez a konkrét technológia egy olyan adalékanyagot használ, ami csak akkor kezdi meg a műanyaglánc lebontását, amikor az oxigén, hő és nedvesség hatásának van kitéve. Bár ez a technológia igen elöljáró ezzel a fajta degradációval, a marketinganyagok azt sugallják, hogy amint a műanyagdarabok elég kicsi fragmentumokra (darabokra) bomlanak, egy második fázis kezdődik meg, amelyben mikróbák tudják befejezni a bomlás folyamatát biodegradáció útján. Ez bár igaz lehet, mégis rendkívül nehéz igazolni, mivel a műanyag fragmentumoknak a mikrobák szintjéig kell lebomlaniuk. Különböző jelentések szólnak arról, hogy mi marad a talajban és a levegőben, miután a termék oxidatív degradációval lebomlott.

Ezek között lehetnek nehéz fémek, könnyü fémek, sók és CO2. Mivel a termékek nagy része hulladéklerakóban fog lebomlani, a CO2 gázt általában felfogják és beeresztik a légkörbe.

Mikrobiológiai úton lebomló műanyagok

Az utolsó rendelkezésre álló technológia a harmadik generációs mikrobiodegradáció. Ez az a technológia, ami a BioGreen termékek mögött áll. Ez a technológia is egy adalékanyag formájában valósul meg, amit létezo polimerekhez adnak hozzá. A BioGreen cég szerves vegyületeket használ a polimerláncok felbontására és attraktánsok (csalogatóanyagok) segítik elő a mikróbák megtelepedését a műanyagon. Mivel a polimerlánc nyitott, a mikroorganizmusok a szénláncot tudják tápanyag- és energiaforrásként használni. Ez atomi szinten történik, a maradék anyagok pedig szén-dioxid (CO2), metán (CH4) és inert (inaktív) humusz, és mivel a termékek nagy része hulladéklerakóban bomlik le, a CO2 és CH4 gázokat felfogják, elengedik vagy elégetik. Szintén fontos megjegyezni, hogy ez a folyamat levegő, fény és hő jelenlétében vagy anélkül is aktiválódik és attól függetlenül lezajlik, hogy milyen mélyen van eltemetve a műanyag. Ez a fajta műanyag a szokásos módon is visszaforgatható.
KÖVETKEZTETÉSEK:
Nos, ez a lényeg dióhéjban. Most már tudjuk, hogy mi a különbség a lebomló, oxo-degradálódó és mikrobiológiai úton lebomló folyamatok között. A nagyobb kérdés azonban még mindig fennáll, nevezetesen, hogy melyik technológia és módszer jobb a környezetnek. Ez is fontos kérdés és további magyarázatokat igényel, bár mindig szem előtt kell tartani, hogy mi a környezetre gyakorolt összhatás. Amikor választ keresünk erre a környezetvédelmi kérdésre, ne feledkezzünk meg a következő szempontokról: élelmiszerek felhasználása műanyaggyártásra, rovarírtószerek, amelyek hatással vannak a vizekre, az összes vízfelhasználás, a folyamatban használt összes fosszilis energiahordozó, a feldolgozás és a bomlási folyamatok során kibocsájtott üvegházhatású gázok, a termékből származó elonyök, valamint hogy származik-e a biodegradáció vagy degradáció során valamilyen haszon, például tiszta energia. Ésszerü-e óriási mennyiségü élelmiszert felhasználni műanyagok gyártására, amit lehetne a Föld éhezőinek táplálására is használni. Lezajlik-e a bomlási folyamat a hulladéklerakó mélyén is, illetve megfelelőek-e a termékek a kereskedelmi hulladékvisszaforgatásra?

Köszönöm szépen, hogy időt fordított e cikk elolvasására és remélem, hasznosnak találta a benne lévő információkat.

Üdvözlettel:

Malcolm Brown
Content copyright 2009-2010. Biogreen Products Europe. All rights reserved.